Szekció - 2012. február 15.
Múlt
szombat délután a Netgeneráció az osztályban című szekcióban ültem. Azért
mentem oda, mert Szekszárdi Júlia a szakdolgozati témavezetőm és azt gondoltam,
hogy az ott elhangzó előadások segítenek majd a dolgozat megírásában. Az első
három előadás alatt vágyakozva gondoltam a kint zajló aulai bemutatókra, mert
úgy éreztem, hogy rossz szekcióban ülök.
Értelmezésem szerint az első előadó "elrettentő" példákat akart hozni
a Facebook használatára (bár csak történeteket mesélt és nem minősítette a
gyerekeket - a pedagógusokat egyszer-egyszer igen). A megfogalmazott cél a
"helyén volt": Tanítsuk meg mi a gyerekeket a helyes Internet
használatra! Mégis az előadás egyáltalán nem erre a kitűzött célra épült,
számomra megmaradt az elrettentés szintjén.
A második előadás finoman, de megfeddte a pedagógusokat, kifejtve, hogy mi is
az a világ, amitől félnek. A fejlődés "szükségességét" tűzte ki
zászlajára, a 4. dimenzióra hivatkozva. (A QR kódokról ne is beszéljünk.) Az
előadásból 1 dia a "helyén volt", mégpedig, hogy nincs ok pánikra. Ez
a szakadék, mely most a generációk között van lassan tűnni fog (bennem van a
képzavar), és akár akarjuk, akár nem a fejlődés be fog következni. Az utánunk
jövő generációk között már nem lesz szakadék. Ez a"lufi", amiben most
az X, Y, Z és egyéb generációk vannak, végre ki fog durranni.
Ide
kívánkozik, hogy azóta az osztalyfonok.hu-n megtaláltam Földes Petra előadását
írott formában, és a cikk egész más megvilágításba helyezi a hallottakat.
(Biztos az én értésemmel volt baj a konferencián.)
Kis színesként és ellenpontként szórakoztató volt Hanczár
Gergely "szatírája" a papír és a ceruza iskolából való kitiltásáról.
A szekció második része nekem nagyon tetszett. Ekkor került sor ugyanis
"jó gyakorlat(ok)ra". Két fiatal kolléga hozta el a diákjait, akik
bemutatták, hogyan használják projektjeik megvalósítására a Facebookot és egyéb
közösségépítésre alkalmas oldalakat. (Gibber - A GIBBER egy közösségi,
szövegmegosztó rendszer.) Kedves, kommunikálni képes fiatal
"gyerekek" ültek ott, akik színvonalas prezentációval készültek és
előadásuk után szívesen beszélgettek velünk. Munkájuk Teller: Semmi című művére
épült, ezt dolgozták fel e-learninges eszközökkel. Miközben beszélgettünk a
Facebookon jegyzőkönyvet készítettek a szekció munkájáról.
Végül az egyik fiatal tanár, Kele-Fodor Ákos, aki kreatív írás csoportot hozott
létre tanítványainak szintén a Facebookon, kérdésekkel beszélgetésre ösztönzött
minket.
Véleményem
szerint a szekció ülést ezekkel a fiatalokkal kellett volna kezdeni.
Annotáció
egy konferenciáról- 2012. február 12.
Örülök,
hogy ott lehettem a Digitális Nemzedék Konferencián. Sok tekintetben hasznosnak
találtam. Még a kicsit elméletire sikerült első rész is magas színvonalú és
rendkívül szórakoztató volt. Gyarmati Évát már volt szerencsém hallani, ezért
tudtam, hogy mit várhatok tőle. Most is csak azt mondhatom, hogy számomra
lenyűgöző volt tudományos felkészültsége, ugyanakkor humoros, magával ragadó
előadásmódja és nem utolsó sorban a gyerekekkel szemben tanúsított
toleranciája.
Tari
Annamária is rendkívül jó előadó és őt hallgatva valóban elhiszem, hogy az
általa jól ismert generációk segítségre szorulnak, de szeretném azt hinni, hogy
nem ennyire általánosan "rossz" a helyzet.
A
fiatal szociológus előadó tanulmánya megerősítette bennem, hogy a világ nem
változik azért olyan gyorsan körülöttünk, mint ahogy néhányan szeretnék ezt
hinni, hiszen 2008-ban, amikor a magyarországi internethasználati szokásokról
készült tanulmányokat olvastam (akkori szakdolgozatom kapcsán), csak egy
kicsivel volt rosszabb a helyzet.
A
délelőtt folyamán azonban végig egy gondolat foglalkoztatott: Miért beszélnek
és gondolkodnak néhányan úgy az utánunk jövő generációkról, mintha az
"égből pottyantak" volna? Hiszen ha a mai X generáció nem tette volna
lehetővé gyermekeinek, hogy korán hozzájussanak a fejlett technikai
eszközökhöz, melyek elősegítették Y, Z generációvá válásukat, most nem lenne
miről beszélnünk. (Vagy, ahogy Hanczár Gergely írta "szatírájában":
néhány pedagógus most azon háborogna, hogy a gyerekek amőbáznak az óráján, nem
azon, hogy Facebookoznak.)
Az
pedig, hogy a fejünkre nőttek... Hát gondolkodhattunk volna előbb is!(?)
Digitális Nemzedék Konferencia - 2012. február 10.
Holnap részt veszek a Digitális Nemzedék Konferencián.
Várakozással tekintek az eseményre, annál is
inkább, hiszen számos, a szakdolgozatom számára hasznos előadás ígérkezik.
Apropó, szakdolgozat. Amikor kiválasztottam a témát, azt gondoltam
érdeklődésemnek megfelelő, izgalmas témára találtam. De azóta "akkora
mennyiségű és bizonytalan" szakirodalmat olvastam, hallgattam, hogy
megrémültem a feladat nehézségétől.
Gondolhatnánk, hogy a nagyszámú szakirodalom
könnyűvé teszi az "írást", de éppen ettől vélem lehetetlennek, hogy
tudományos és "egyedi" dolgozatot írjak. Legjobban a kötelezően
előírt "kutatás - esettanulmány" ijeszt meg. Mit is fogok kutatni?
Hogy hogyan vélekednek az én teljesen átlagos iskolám pedagógusai az Y
generációról? Hiszen erre a válasz majdnem triviális. :-) (Még úgy is,
hogy köztük is van a generációhoz tartozó kolléga.) Vagy azt, hogy ezek a
fiatalok mire és hogyan használják a "technikát"? Erről pedig már
nálam sokkal okosabb emberek készítettek tanulmányt!...
Iskolám kapuján ott áll a mondat: Sapere aude! Hát megpróbálok
"merni"!
Kedves Marianna!
VálaszTörlésAggodalomra semmi ok, a szervereknek ez meg se fog kottyanni:-))