Órák SL-ben 2

Már jó régen vége (sajnos) a Virtuális Egyetem Élet a virtuális térben képzésének. A befejezéskor megígértem, hogy írok azokról az órákról, melyekről nem írtam első bejegyzésemben, de "ember tervez..."

Most itt az alkalom, van időm, megírom, amire még emlékszem. Ehhez segítségemre vannak a virtuális kampuszon készített képek.

A soron következő órán először csak megfigyelők voltunk, a Debreceni Egyetem hallgatói Second Lifeban mélyítették el matematikai tudásukat. Egy meglepően egyszerű eszközzel, számomra mégis bonyolult matematikai fogalmakat tanultak. A feladat fizikai lényege a tárgyak mozgatása volt. Kívülállóként ismét az volt tanulságos, hogy egy egyszerű tárgy megalkotásával, használatának megtanításával milyen színessé, élvezetessé lehet tenni, az amúgy (számomra) száraz és nehéz matematika megtanítását. A hallgatók tanulás közbeni kommunikációjából is az derült ki, hogy érdekli őket a feladat.

Matek

A következő két órán játszottunk. Az elsőn vívtunk, a másodikon pedig egy játékasztalnál próbáltunk ki egy pusztán szerencsejátéknak látszó, mégis stratégiai játékot. Tulajdonképpen a vívás is a stratégiára épült, hiszen az avatarok megadott lépésszámmal mozogtak. Célszerű volt előre kigondolni, hogy milyen távolságra közelítjük meg az ellenséget, megtámadjuk-e vagy inkább visszavonulunk. Ha előzetesen jól döntöttünk, akkor könnyen le lehetett győzni a szembenállót. 

Vívás

Vívás

A játék neve: Hud

Három színnel is beértem

Az ezt követő két órán azt gyakoroltuk, hogy hogyan tudunk idegen, de ingyenesen elérhető Second Life-os helyeken tájékozódni, ingyenes tárgyakat begyűjteni magunknak. A megadott helyek lenyűgözőek voltak, jártunk Párizsban, Londonban és egy egzotikus állatokkal tarkított helyen (a nevére persze már nem emlékszem). Nehezen ment a tárgyak begyűjtése, szerencsére ezeknél a feladatoknál működött a résztvevők között a kooperatív csoportmunka, így sosem tértem haza üres kézzel.

Exotikus állatok között

      

Párizs

Közben hozzánk csapódott egy kis „olvasás társaság”. Az ő foglalkozásaikra is be lehetett jelentkezni. Virtuális környezetben beszélték meg kedvenc olvasmány élményeiket, az általuk olvasott új könyveket. Csak megfigyelőként vettem részt, de élveztem az eszmecserét, különösen ami a kortárs irodalomról szólt.

Zárásképpen megbeszéltük a képzés tapasztalatait, de hogy ekkor se unatkozzunk különböző „tárgyakat”, ruhákat vehettünk magunkra, színesítve ezzel személyiségünket.

Beszélgetés

Londoni mini farkas

Várom a szeptemberi folytatást!