Ezen
a héten a infokommunikációs alkalmazásokról, technológiákról és legfőképpen a
web2-es eszközökről volt szó, amely pedagógusnak, andragógusnak az eszköztárában
kell, hogy legyen. Egyfelől, hogy tovább tudja adni ezeknek az eszközöknek az
ismeretét, hogy minél szélesebb körben terjedjenek el, másfelől nagyon hasznos
dolgok ezek, melyek, ha jól használjuk őket, segíthetik munkánkat valamint
részvételünket az online nagy „közösségben”.
Első
blogomban az Ollé Tanár úr által tanított eszközöket vettem szépen sorra, abból
a szemszögből, hogy ismerem, használom-e őket. Tanulótársaim is nagyjából ezt
tették, némelyikük blogjából további eszközöket ismerhettem meg, melyek elérhetőségét
azonnal „Kedvenc gyűjteményembe” integráltam, hogy majd később
megvizsgálhassam! :-)
Heti
második bejegyzésemet, úgy gondoltam, nem pazarlom az eszközökön való elmélkedésre,
inkább teljesen elfogultan, részrehajlóan mutatok néhány eszközt, amire egy
tanítónak szüksége lehet. (Mert a gyerekekkel az órán tanult eszközökből keveset
tudok használni, hiszen még kicsik. Mindmap, Prezi, Sulivilág, stb. majd
jövőre, de inkább 4. osztályban.)
Természetesen
nagyon megkönnyíti munkámat az okostáblához rendelt táblaszoftver. Már jó párat
láttam, kipróbáltam az Interaktív Tábla Konferenciákon, bármelyik nagyon jó,
rengeteg kihasználható, beépített eleme van, amivel nagyon szemléletessé lehet
tenni az órát. Ezekben az a jó, hogy az előre felkínált elemek mellett remekül
lehet alkotni. (Szándékosan nem használtam a „kreatívnak lenni” kifejezést.)
Egy
kis kitérő: Buda András 2008-as Debrecenben végzett kutatásából, melynek a
címe, Pedagógusok véleménye az IKT eszközök használatáról, egyértelműen
kiderül, hogy a pedagógusok az alábbi előnyöket látják az IKT eszközök
alkalmazásában:
1. Módszertani
megújulást látnak benne
2. Közös
„nyelvhasználatot” feltételez a diákokkal
3. Szemléletes,
motiváló, gyors, korszerű, közel áll a diákokhoz[i]
A
másik dolog, ami megkönnyíti a tanító munkáját, hogy a különböző
tankönyvkiadóknak is vannak fejlesztéseik. Általában a tankönyveik elérhetők
online módban, legtöbbször ingyenesen, ha osztálynyi mennyiséget rendelünk a
tankönyvekből. Némelyik azt is lehetővé teszi, hogy a tankönyvbe írt számmal
beregisztrálva a gyerkőc otthonról is elérje könyvét. Persze ez csak azért
érdekes (alapesetben a nyomtatott tankönyvet is használhatná), mert a digitális
tankönyvben + feladatok vannak, melyek interaktívak. (színesek, szagosak,
zenélnek, szórakoztatnak) Kedvencem az a kis, könyvbe épített modul, mellyel a
laptopon gépelve a szöveget, az gyönyörű, precíz folyóírással jelenik meg a
képernyőn. (Büszkén mondom, hogy a bizonyítványokat a mai napig kézzel, így
írom, no de kétszer annyi idő alatt, mint ahogy a szöveg gépelve, ebben a
formátumban felkerül a táblára.)
Azután
ott van a TuxPaint ingyenesen letölthető rajzoló program, melyet a kicsik (akiknek
informatikát is tanítok
:-)), nagyon szeretnek. Óriási matricázó készlettel és a géppel
való rajzolás nagy tárházával.
Persze
a blogomnak nem célja reklámozni cégeket, de a Microsoftnak is nagyon sok,
oktatásban használható programja van, melyeket szívesen alkalmazok, főleg most,
hogy néha-néha megfordulok a PIL Akadémián.
Amit
még meg kell említenem, mert a pedagógusok számára szinte „kötelező”, az az SDT
– Sulinet Digitális Tudásbázis. Akár ez is lehetne a mottója: „A digitális pedagógia alkalmazásának
feltételei a gazdag, sokoldalúan illusztrált, könnyen érthető és változatosan
feldolgozható, gyorsan elérhető elektronikus tananyagbázis…,könnyen kezelhető,
tanulást és tanulásszervezést támogató keretrendszer,…korosztálynak megfelelő
módszertannal.” (Halász 2007)
Ebben
az évben újult meg a Sulinet portál és vele együtt az SDT is. Nehéz lenne egy
blogban leírni alkalmazási környezetét, a felépítését és egyéb hasznos
dolgokat, de ismerkedhetünk vele itt
vagy különböző, jó tanulmányokat olvashatunk róla.[ii] Ha az SDT kezdőlapjára
kattintunk, rögtön láthatjuk nagy szívfájdalmamat: az iTEC projektet, melyhez
csak általános iskola 6. osztályától lehetett csatlakozni. A projekt lényege,
hogy a tanárok osztályaikban kidolgozott témákat valósíthatnak meg, és tapasztalataikat
megosztják egymással. Nagyon nehezményezem, hogy a kicsiket és a tanító néniket
kihagyták ebből. Ezt a lehetőséget megosztottam kollégáimmal, de őszintén
megmondom, nem tudom, hogy jelentkezett-e valaki.
Írhatnék
még többféle feladatkészítő, sőt házi feladatot gyártó érdekes alkalmazásokról
(Ha a Googlebe beütjük ezt a szókapcsolatot, jó sok találatot kapunk.), de most
jön az igazi részrehajlás: Egy órám az interaktív táblával. Csoporttársaimnak
ez nyilván nem olyan hasznos, de én szívesen írok erről, szívesebben, mint,
hogy a „Lenni vagy nem lenni…” kérdésről gondolkodjak az eszközök kapcsán.
(Talán nem ez a legjobb ilyen órám, de ez a legutolsó. :-)
)
A
2.b-sek 8 évesek. Ezért, bár a tanító néni már sokszor gondolt rá, még nem
tagjai egy web2-es közösségnek sem. Ugyan néhány kisgyerek regisztrálva van a
Facebookon, de ezt a tanító néni inkább nehezményezi, mint támogatja, a 13 éves
korhatár áthágása miatt…
Abban
a szerencsében van azonban a „tanító néninek”, jelen esetben nekem részem, hogy
egy TÁMOP pályázat keretében tavaly az osztályba került egy interaktív tábla.
Ugyan már nyolc éve is fehér lepedőre vetítve használtam IKT technológiákat a tanóráimon,
a gyerekek nagy örömére, de azért, valljuk be, a digitális tábla egészen más
„életérzés”. (Most „hallom” az ellenző véleményeket is, de én inkább így
gondolom. :-)
)
Azt
teljes mértékben elfogadom, hogy egy „táblás” órára való készülés sokkal több
idejét veszi el az embernek, mint a hagyományos óravázlat. De én az erre
fordított időt élvezni szoktam. Főleg, ha jó programok állnak a
rendelkezésemre.
Most
egy, a napokban lezajlott órát szeretnék leírni.
Gyakran
csináljuk azt a gyerekekkel, hogy egy órán csoportmunkában több olvasmányt
(verset) is feldolgozunk egyszerre (különböző nehézségűeket). Természetesen
gyakoroljuk a szövegek hagyományos, algoritmikus feldolgozását is - frontális
munkában, hiszen a gyerekeknek a szöveg megismerésének technikáját is el kell
sajátítani.
Ennek
az órának az előzménye az volt, hogy a szövegekkel már egyszer megismerkedtünk.
Azon az órán nem használtunk táblát, a csoportokat én alkottam, a szövegeket én
osztottam ki. Minden csoport a neki megfelelő nehézségű szöveget és az ahhoz
tartozó feladatokat kapta. A feldolgozó óra végén minden csoport a saját
munkáját megismertette a többi csoporttal is. Ekkor még csak rész szövegeket és
részfeladatokat mutattak be egymásnak.
A
következő órán kísérleteztünk. A csoportok ugyanazok maradtak, a feladatok úgy
szintén, de most minden társaság választhatott magának az előző órai
olvasmányok közül egy másikat. Itt már mérlegelhették, hogy milyen nehézségű
feladatokat akarnak megoldani.
Ezen
az órán használtam a táblát. Motivációként az első feladatban képeket kellett
párosítani a megismert szövegekhez. Ekkor kiderült, hogy a gyerekek mennyire
figyeltek az elmúlt órán egymásra. Ha jó képet jelöltek meg az adott
olvasmányhoz, akkor alatta kattintással elérhető volt az ahhoz tartozó
feladatsor. Miután minden kép és szöveg egymás mellé került, a csoportok
tanulmányozhatták a többiek feladatait. Ezután kellett az egyiket
kiválasztaniuk. Algoritmikusan ugyanúgy kellett megoldani a feladatsorokat,
mint az előző órán, de ha elkészültek, akkor a táblához mehettek. A saját
feladataik alatt kattintással megtalálták a nehezebb feladatok megoldásait,
valamint egy – az előző órán még ott nem lévő – plusz feladatot is. Ha ezt is
végrehajtották, akkor pedig a saját diájukon egy meglepetés várta őket. A plusz
feladat és a meglepetés az Internetre kalauzolta a csapatot. Például az egyik
versben szerepelt a Hencida szó, a feladat pedig az volt, hogy keressék meg a
Neten, létezik-e Hencida a valóságban. Létezik. Bejárhatták a falut virtuálisan
és még olvashattak is róla. A meglepetés általában egy videó film volt. Az
egyik vers egy plakátról szólt, itt a meglepetés videó a Keménykalap és
Krumpliorrból egy részlet, a plakátragasztóval készült interjú. Vagy a másik
egy igazi madáretető életét mutatta be, kapcsolódva az olvasmányhoz. A
legjobban az Állatkerti Mackófesztivál videója tetszett mindenkinek.
A
feladatok végén ismét átbeszéltük és most már teljes pontossággal, az egész
osztállyal megismertük az összes szöveget.
Végigolvasva
leírásomat, ez így nem is annyira szemléletes. Néhány képtől talán az lesz.
[i]Buda
András Pedagógusok véleménye az IKT eszközök használatáról / Buda András
Pedagógusképzés 2-3. 2010. - 41-53. p.
[ii]Dancsó
Tünde A Sulinet Digitális Tudásbázis fejlesztési és alkalmazási lehetőségei /
Dancsó Tünde, Kihívások a XXI. század iskolájában : Összeállítás a Koch Sándor
Tudományos Ismeretterjesztő Társulat XLIII. Pedagógiai Nyári Egyetemén
elhangzott előadásokból / szerk. Korom Erzsébet. Szeged : [Koch S. Csongrád M.
TIT], 2007. - 143-163. p
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése