A
dilemma továbbra is fennáll, értelem vagy érzelem (a
regényben persze nem vagylagos a kettő – vagyis nem eldöntendő
a kérdés.)
Második
heti témánk a Digitális nemzedék elméletek. Felhasználói szokások, életkor és
IKT kompetencia. Ez a hét, úgy vélem különösen hasznos volt számomra, mert a téma
lefedi szakdolgozatom elméleti részét. Sok hasznos információ gyarapította
gondolataimat és a dolgozat bibliográfiáját is. A mai bejegyzést arra is
használnám, hogy kicsit rendszerezzem gondolataimat. Így tehát lehet, hogy
eldöntöttem az induló kérdést, inkább az értelem oldaláról igyekszem
megközelíteni ezt a bejegyzést.
Induljunk
ki a legelemibb megközelítésekből a köznyelvi vélekedésekből, ahogyan azok már
hosszú ideje aposztrofálják a 80-as évek közepe után született és mostanra kamasszá
vagy fiatal felnőtté érett embereket. A „bezzeg mi nem ilyenek voltunk…” nem
csak ennek a kornak a szólása. De az, hogy „egész nap ül a számítógép előtt…”
vagy, hogy „Facebookozik az órán…” nagyon is újkeletű megközelítés. Ezen mondatok
létrejöttét, - mondhatjuk úgy is -, hogy a technikai fejlődés felgyorsulása, az
Internet elterjedése tette lehetővé. (Persze így jókorát ugrunk a folyamatban.)
Ezek a köznyelvben elterjedt vélemények leginkább az Internethez és ennek
szemszögéből vizsgálva, a mai ifjúsághoz kapcsolódnak. Milyen elképzelések
terjedtek el a köznyelvben az Internet hatásairól? Ha ezt megismerjük, már
nagyjából tudjuk is, hogy milyen ártalmak leselkednek fiataljainkra. (Természetesen
az alábbi sorok írója nem tett különbséget ártalmak tekintetében a generációk
között.)
- a megbízhatóság kérdése: nem tudhatod, ki van a másik oldalon, hogy kivel kommunikálsz,
- a hitelesség: vajon lehet-e hinni a világhálóról megszerzett információknak,
- a valóságérzék elvesztése: akik túl sokat lógnak a hálón, elvesztik a valósággal való kapcsolatukat,
- az elidegenedés: a számítógép rabjai a valós kapcsolataikat fokozatosan leépítik,
- az identitás elvesztése: az interneten bárki/bármi lehetsz, csak egy idő után azt nem tudod, hogy ki is vagy valójában,
- az agresszió: a számítógépes játékok életidegenek és erőszakossá tesznek,
- a pornográfia és pedofília, a szélsőségek megjelenése: az internet a ferde hajlamú és szélsőséges nézetű emberek kedvelt találkahelye,
- a kommunikáció elszürkülése: a személyes kommunikáció sokszínűsége elvész az új eszközök miatt, a nyelvünk elsatnyul,
- data-szmog: belefulladunk az információs óceánba, nem tudunk eligazodni az interneten fellelhető sok-sok információ között.[1]
A
mai divatos köznyelvi felfogás értelmében generációk különülnek el aszerint,
hogy elfogadják-e vagy sem a fenti ártalmak meglétét. Jelesül a fiatalabbak látszólag
nem törődnek ezekkel a veszélyekkel, az idősebbek pedig óriásinak vélik őket. Vagy
még árnyaltabban, akik köznyelvileg vagy akár pedagógiailag közelítik meg ezt a
problémát pro és kontra tudnak érveket a negatív és a pozitív oldal mellett is.
"A
félelmeknek és negatív hangoknak a hátterében az ember mélylélektani lényegéből
fakadó pszichológiai tulajdonságok állnak. Például, hogy a legtöbb ember fél az
ismeretlentől, az újtól és a változástól."[2] Véleményem szerint itt máris
megtaláltuk a generációk közötti első szakadékot. Mintha a mostani
generációknál az új dolgoktól való félelem, különösen a technikai újdonságok
területén, csak az idősebbekre lenne igaz.
A
témában szakértő Z.Karvalics László A netnemzedék vizsgálatának szemléleti
alapjai című tanulmányában felhívja
a figyelmünket a pedagógiai megközelítések ismeretelméleti hibáira[3]
Azt mondja,
hogy ha az ismeretelméleti hibákat felismerjük „még nem oldottunk és nem magyaráztunk meg semmit. De talán részben
sikerült megtisztítani az utat, hogy mindehhez hozzáfoghassunk.”
Bevezetőm
kissé rejtélyes volta abból ered, hogy szándékosan nem neveztem még meg a
generációkat. Vizsgáljuk meg, hogy milyen generáció elméletek léteznek.
A
generációkat érintő számos empirikus kutatás elméleti hátteréül Mannheim Károly
generációfogalma szolgált. Egy mai generáció – Mannheim szerint – olyan társadalmi csoport, amelyben az
életkor ugyan nem korlátozza a csoporthoz tartozást, de kiterjed azoknak az egyéneknek
az összességére, akik serdülőkorukban vagy felnőttkoruk korai szakaszában
szükségszerűen konfrontálódnak egy korábban létező kultúrával és valószínűleg
ennek átalakítási szándéka is megfogalmazódik bennük. (MANNHEIM 1952.) Egy
generáció tapasztalatait leginkább a tagjai között jelentkező, éledő,
visszaható tudatosság alakítja az érési folyamat során. Így a generáció nem
jelent koherens vagy könnyen azonosítható társadalmi egységet. [4]
Vajon
a fenti értelmezés mentén azonosíthatjuk-e Magyarországon a „Nagy Generációt”, a NAGYGENERÁCIÓt – így, csupa nagybetűvel - valamennyien,
48 környékiek, felületes meghatározással a rock, a farmer nadrág, a trabantwartburgskoda,
a csuklós Ikarusz, a Túró Rudi és a sárga rózsa nemzedékét.[5]
És szintén a Mannheimi meghatározás alapján vajon
létezik-e bármilyen, a technikai fejlődés és az Internet által összekovácsolt
generáció? Vizsgáljuk meg az eszerint, vagyis az Internettel való találkozás
szempontjából kialakult generációs elméleteket:
- "Veterán generáció„: 1925-1945
- idős korban találkoztak először az Internettel számukra a számítógép használat már önmagában is kihívás
- nehezen tudnak megbirkózni a digitális társadalom kihívásaival
- „Baby-boom„: 1946-1964
- életük derekán találkoztak az internettel
- munkavégzésükbe és hétköznapjaikba egyre nagyobb intenzitással építik be az Internetet
- "X-generáció„: 1965-1979
- a hírnöknemzedék, az átmeneti generáció
- megbízhatóság, kontrolláltság, elmélyült szakmai igényesség, magas motiváció, kooperativitás, karrierizmus
- "Y-generáció„: 1980-1995
- digitális nemzedék első hulláma, magánéletükben nap, mint nap jelen van az Internet
- "Z-generáció - IT-generáció„: 1996-tól
- beleszülettek a digitális világba, bátrak, kezdeményezőek, kevésbé kételkednek saját képességeikben, korlátaikban, praktikus szemléletűek[6]
Ha
ezt a fajta felosztást nézzük, akkor felfedezhető-e szakadék a generációk
között? Úgy gondolom, hogy a felosztáshoz tartozó magyarázatok a pozitivista
szemléletet képviselik, óriási árkok nem képződnek az egyes generációk között,
hiszen már a Baby-boom is „egyre nagyobb intenzitással” használja az
Internetet. Az X generáció „elmélyült szakmai igényessége” összehasonlítva a Z „praktikus
szemléletével”, kiegyenlítődni látszanak a különbségek.
A
különböző generációk információs társadalomban betöltött szerepét más
szemszögből is vizsgálták szaktekintélyek.
Don
Tapscott Digitális gyermekkor című művében a gyerekek, fiatalok internetezési
szokásairól ír. (2001.) Majd Mark Prensky már egységes, homogén csoportnak írja
le ezt a generációt. Az ő felosztása szerint beszélünk digitális
bennszülöttekről és digitális bevándorlókról. Bár tanulmányának első mondata
nagyon ”ütős” és már 2001-ben igaznak bizonyult: „Megdöbbentőnek tartom, hogy az oktatás minőségének romlásával
kapcsolatos sok hűhó és vita közepette figyelmen kívül hagyjuk a legalapvetőbb
okot. A tanulóink radikálisan megváltoztak. A mai diákok már nem azok, akiknek
a jelenlegi oktatási rendszert tervezték.”[7]
Prensky műve igazi generációs szakadékot teremtett, olyannyira, hogy többen
sérelmesnek érezték ezt a felosztást, Amerikában és más országokban is. Többek
között azt tartják problémának bírálói, hogy a bennszülöttek közel sem
egységesek technikai tudás terén, de a tartalom helyes használatában, az
információk feldolgozásában még olyannyira sem. Ezen kívül a bevándorlók közül
sokan már jóval a bennszülöttek előtt rendelkeztek ezen a területen magas
színvonalú tudással.
A
hazai nemzedékek kutatásában is jelentős tanulmányok születtek. Az alapot
többek között Ságvári Bence szociológus kutatása szolgáltatta[8]. A fiatalok internetezési
szokásairól egyebek mellett a következőt állapította meg:
- 96%-a internetezik, 64% napi rendszerességgel
- az internetet és a Web 2.0 technológiákat (Messenger, Skype) használják iskola utáni kapcsolattartásra
A
felosztásokat szelídítette meg a Netgeneráció 2010 kutatás (Fehér Péter –
Hornyák Judit), mely a TeNeGen (Teach and Reach The NEt GENeration) tanárok
eredményeit saját kutatással ötvözve mutatja be a Magyarországi helyzetet. A
cím nagyon beszédes: „Mítosz vagy valóság?” A felmérés eredményeit a 2010.
április 14-15-én megrendezett Pedagógiai Mérés Értékelés Konferencián is
bemutatták. Mint, ahogy már Prensky óta több tanulmány, ez is azt bizonyítja,
hogy
- · a fiatalok esetében „a számítógéppel és az interneten töltött idő „hasznosulása” legalábbis megkérdőjelezhető.”
- · a diákok informatikai tudásszintje elmarad a kívánatostól, és nagyon messze van attól a közvélekedésről, hogy „ők már így születtek, és mindent tudnak”.
- · a fiatalok döntő többsége csupán a szórakozás egyik lehetséges eszközének tekinti a számítógépet és az internetet[9]
Levonhatjuk
a következtetést talán a fentiekből is: a generációk közötti szakadékok legalábbis
nem egyértelműek, de semmiképp sem olyan mélyek, mint ahogy ezt néhányan felnagyítják.
Se az egyik, se a másik fél javára nem dönthető el, hogy kinél van az előny.
Talán az leszűrhető a fenti felvetésekből, hogy –maradva a betűkkel való
jelölésnél – az X és az Y(Z) generációnak is útmutatásra van szüksége. Ha
lesarkítjuk, akkor az egyiknek a technika világában kell fejlődnie, a másiknak
a technika tartalmas használhatósága kérdésében.
Mentorként
mindenképp szem előtt kell tartanom, hogy a fiatal pályakezdők jártasabbak a digitális technológiákban, de ha nem, akkor tudnom kell, hogy hogyan segíthetem őket, hiszen a módszertani szemléletváltáshoz ezen technológiák ismeretére is szükség van.
[1] Pintér
Róbert A magyar információs társadalom fejlődése és fejlettsége a fejlesztők
szempontjából (2004) - http://mek.niif.hu/02300/02336/02336.pdf
[2] Pintér
Róbert A magyar információs társadalom fejlődése és fejlettsége a fejlesztők
szempontjából (2004) - http://mek.niif.hu/02300/02336/02336.pdf
[3] Z.
Karvalics László :: A netnemzedék vizsgálatának szemléleti alapjai - Új
Pedagógiai Szemle 2001 július-augusztus - http://www.ofi.hu/tudastar/karvalics-laszlo
[4] Sigita
Kraniauskiene Generációk: a fogalom gyakorlati alkalmazása - VILÁGOSSÁG
2007/7–8. - http://epa.oszk.hu/01200/01273/00040/pdf/20071109195954.pdf
[5] http://www.168ora.hu/bluzone/nagygeneracio-olvasoi-level-turo-rudi-ikarusz-86446.html
[6] Digitális
nemzedék megváltozott pedagóguskompetenciák - Klenovitsné Zóka Tünde
[7] Digitális
bennszülöttek, digitális bevándorlók Szerző: Marc Prensky 2001. október Forrás:
On the Horizon (NCB University Press, Vol. 9 No. 5. 2001. október) - http://goliat.eik.bme.hu/~emese/gtk-mo/didaktika/digital_kids.pdf
[8] Ságvári,
IT Generáció, Fanta Trend Riport, 2007
[9]
Netgeneráció 2010 – Egy felmérés tanulságai, Fehér Péter – Hornyák Judit, http://www.scribd.com/doc/48558319/Feher-Peter-Hornyak-Zsolt-Net-Generation-2010
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése