Az írói válság

Az első alkalom, amikor nem nagyon tudom, hogy mit is írjak második blogomban. Ha arra gondolok, hogy most épp tudást osztok meg, elég elkeserítő a helyzet. Talán azért, mert az előző (amúgy 14652 karakteres) blogban már mindent leírtam a témáról, amit fontosnak tartottam. Tudom, az elmélet kapcsán írhatnék a jelen gyakorlatáról, vagyis az oktatásról, mondjuk a közoktatásról, de hogy jövök én ahhoz!?

Tudom, hogy még nem említettem a Tanulás dimenzióinak integrált felfogása ábrát, de a koordinátarendszer szerű gondolkodás mindig is gondot okozott nekem. Hát, ha még felhők is úsznak az ábrában…Komolyabbra fordítva a szót, ezzel kapcsolatban felmerült gondolataimat egyik csoporttársam első bejegyzésében már megfogalmazta. (Kálmán Teréz)

Az alábbi táblázatról pedig az a véleményem, hogy a komplementer szó azt jelenti, hogy kiegészítő, és Komenczi Bertalan is ír a már említett írásában arról, hogy ezek a fogalmak egymás kiegészítői, de én mégis ellentétesnek érzem őket. Pedig már jó párszor elolvastam. Eszembe jut az egyik komment ezen a héten, amelynek írója azt mondja, hogy néhány dologgal kapcsolatban jobban szereti, ha megmondják neki, hogy mit gondoljon róla, és ő azt könnyen el tudja fogadni. Valószínű, nekem is ezt kell tennem ezzel a táblázattal.

Még az első 4 sorban lévő fogalmaknál nem is érzem annyira az ellentétet, de ott pl., hogy Tanulás = fáradságos munka vagy érdekes vállalkozás; nem tudom, hogy ezek egymás kiegészítői-e? Lehet, hogy mindennapi tapasztalataim miatt gondolom így, és azért érzem a fáradságos munkát pejoratívnak. Mert egyébként, miért ne lehetne egy kemény, fáradsággal végzett munka örömteli, érdekes? És akkor valóban kiegészítik egymást. De, amikor azt látom, hogy még a jó tanulók legtöbbje is (akik egyébként képesek erőfeszítést tenni) utál tanulni (finoman fogalmazva: nem szeret), akkor én erre asszociálok a fáradságos munka kapcsán. Vagyis így már ennek ellentéte az érdekes vállalkozás.

Vagy az „alkalmazkodás” vagyis konformizmus, nem mindig pozitív fogalom. (Bár azt gondolom, hogy én is ez a típus vagyok.) Ha mellette a kreativitást hangsúlyozzuk, akkor még inkább negatív előjelű. Vagy egy konformista embernek kiegészítője lehet a kreativitás?? Nem tudom. A kreativitásról már korábban kifejtettem véleményemet. (Még mindig úgy gondolom, hogy ez nem mindenkinek adatik meg!!)

A külső szabályok vagy belső szabályok kérdése pedig saját praxisomban is napi probléma. Hiszen elég erőteljes személyiség vagyok, ezért amíg ott vagyok, addig minden kisgyerek úgy viselkedik, ahogy kérem, de mindig foglalkoztat a gondolat, hogy vajon mennyire válik ez náluk belsővé, és többnyire úgy tapasztalom, hogy nem nagyon. Ha más felnőtthöz kell alkalmazkodniuk, akkor már nem tudnak ugyanúgy. Ez legfeljebb identifikáció, vagyis azért, mert szeretnek (így érzemJ), átveszik az általam megkívánt dolgokat. Motivációjuk az lehet, hogy megtartsák szeretetemet. Ez jó vagy rossz? Ha azt mondom, hogy nem jó, akkor e táblázatnak ez a sora megint csak ellentétpárokat tartalmaz.

Végül is Komenczi Bertalan szó szerint ezt írja: „Az információs társadalom iskolájának kívánatos tanulási környezete megközelíthető úgy is, hogy ellentétpárokban fogalmazzuk meg a hagyományos, elsősorban instrukciókra és ismeretátadásra építő, és a progresszív, inkább konstruktivista tanulási környezet-szervezés karakteres vonásait. A táblázatban szereplő állítások nem egymást kizáró, hanem egymást kiegészítő komplementer ellentétpárok.”

Ennek fényében azonban a komplementer szót nem értem. A táblázatban lévő fogalmak és a szembeállításuk egyébként teljesen hiteles számomra, tehát valószínű, hogy csak elmélkedés nélkül el kell fogadnom őket.

Komplementer tanulási környezet ellentétpárjai:

Tradicionális tanulási környezet	Progresszív tanulási környezet
Tények, szabályok, kész megoldások	Készség, kompetencia, jártasság
Zárt, kész tudás átadása	Egész életen át tartó tanulás-képesség
Forrás: iskola, tanár, tananyag	Különböző források integrációja
Tanári instrukció dominanciája	Inspiráló tanulási környezet, önálló
Kötött tanterv	Projekt alapú tanulás
Tanulás= fáradságos munka	Tanulás= érdekes vállalkozás
osztályterem	Könyvtár és tantermen kívül
osztálykeret	Könyvtár és tantermen kívül
Homogén korcsoport	Heterogén korcsoport
Iskolán belüli csoport	Iskolák közötti virtuális csoportok
alkalmazkodás	Kreativitás, kritika, innováció
Külső szabályok követése	Belső szabályok kialakítása
Megfelelés a tanárnak	Megfelelés a standardoknak
Zárt, monomediális környezet	Nyitott, hipermediális környezet

A jelenlegi szakvizsgás képzésem során tanultam a zárt és nyílt oktatás közötti különbségről, mely szerint: a zárt oktatás az egységességre és a szelekcióra törekszik, a tanár szerepe meghatározó, az irányítás = direkt. A nyílt oktatásban a gyerek szempontjai fontosak, fontos, hogy önálló legyen és döntésképes. Azt még nem igazán tudjuk megmondani, hogy a 21. század emberének milyen ismeretekkel kell rendelkeznie, majd milyen munkaköröket fog betölteni, de azt már vázolhatjuk, hogy milyen személyiségjegyekkel jó, ha rendelkezik: önállóság, alkotó alkalmazkodás, tolerancia, együttműködési készség. Az önállóság kompetenciájának kialakításához szükséges, hogy a szabályok interiorizálttá váljanak (belsővé!), hogy szorongásmentes legyen a környezet. Az alkotó alkalmazkodáshoz a kreativitást kell ösztönöznünk, sokféle helyzet megteremtésével. A tolerancia kialakításához szükséges, hogy a tanári tekintély belső értékeken alapuljon, bizalom alakuljon ki és hiteles legyen a pedagógus. Szükségesek a heterogén csoportok. Az együttműködési készség kialakításának egyik legjobb módja a mintaadás és a kooperatív tanulásszervezés.

Ahogy összefoglaltam „előzetes tudásomat” :-), azonnal átfedéseket találtam Komenczi Bertalan táblázata és e között. Mégis csak történik tudáskonstruálás??

Ami ebből következhet az az, amit már sokszor leírtam, hogy nem csak az információs társadalom kapcsán beszélünk, beszélhetünk megújuló tanulási környezetekről, pedagógusszerep változásról, hanem úgy egyébként is.

A bizonytalanság ismét bennem van: vajon hasznos bárkinek is, amit írtam vagy csak nekem az, mert ez a „kötelességem”? (Mármint a heti kettő…) Hasznos vagyok-e a csoport számára vagy csak egyéni érdekeimmel törődöm? (Talán ez csak költői kérdés.)

Felhasznált irodalom: Czike Bernadett: A pedagógusszerep változása, Eötvös Kiadó, Budapest, 2006.