A konnektivizmusról utoljára (?)

Forrás: www.tanarnenileszek.blog.hu

Heti utolsó bejegyzésem arról fog szólni, hogy hogyan rendszereztem a konnektivizmusról és a Konnekt csoportról hallottakat és mit tartottam meg „magamnak” a gondolatokból. (Innentől ezek már az enyémek is. ;-))

Tehát: a konnektivizmus, nem új paradigma (talán ez szóba se került), nem tanuláselmélet, hanem módszertan. A konnektivizmus életforma (Fehér Péter), ha az „időráfordítást” nézem, így igaz. Sajnos egyéb ez irányba mutató jellemzőjét még nem sikerült megtapasztalnom, de el tudom fogadni, hogy így van. (Már sokszor mondtam, hogy őszintén kíváncsi lennék egy ilyen életformában élő (pl.) fizikus csoportra.)

Nem baj, ha valaki megszervezi és előír bizonyos „követelményeket”, de jobb, ha a résztvevők önként gyülekeznek, nagyon erős motivációtól hajtva, a téma köré. Természetesen ez esetben is szükség van szervezőre és tematikára.

Legalább 2 inspirátor is kell egy csoportba (kb. 100 főre vetítve), melyek közül az egyik rendkívül jártas, képzett az adott témában, a másiknak pedig nagyon jó a kommunikációs képessége és moderátorként is jól működik.

A konnektivizmus jó gyakorlatának tekinthető például a nyílt forráskódú programok megalkotására szerveződött önkéntes közösség. Ennek kapcsán vált világossá, hogy nem biztos, hogy mindig ugyanazokat a WEB2-es eszközöket használhatja csak egy konnekt csoport.

Sajnos a közoktatásba nem való (na, ebben még bizonytalan vagyok), a formális keretek és a jelenlegi „zárt oktatási” gyakorlat megléte miatt.

Jellemző területe inkább a felsőoktatás vagy a felnőttképzés és mindenképpen a nyílt oktatási formákhoz kötődik.

Hálózati jellegéből adódóan – és a skálafüggetlenség kritériumának megfelelően – a résztvevők között nincs állandó kitüntetett szereplő, bár időnként feltűnhet egy – egy ilyen személy, de azután, az új téma megjelenésekor a csoport átrendeződik. Az információátadás a „csomópontokon” keresztül történik. Ezért jó, ha a csoportnak minél magasabb a létszáma, mert akkor gyakorlatilag elkerülhető a „kitüntetett szerepkör” megjelenése. Ennek kicsit ellentmond, de nekem nagyon tetszett Bessenyei István 120 fős pedagógus csoportja, ahol a tanár a kialakult „csomópontokat” kívülről tovább inspirálta a tudásmegosztásra, felmérve, hogy a csomópontokban lévő pedagógusok valódi tudásmegosztásra képesek.

Apropó tanár: a tanár csak facilitátor, nem a hagyományos szerepben van jelen a csoportban. Véleményem szerint azonban az nem jó, ha egyáltalán nincs jelen. Hacsak nem tökéletesek az inspirátorok, de akkor nincs szükség a tanárra.

Az üzleti életben ez a módszer azért kétséges, mert elméletileg nincs mérhető eredménye. Egy tanfolyam, melynek a végén nincs minősítés, az üzleti szférában nem állja meg a helyét. (?)

Azon, hogy csapatépítésre alkalmas, még gondolkozom. Egy biztos, hogy nem érzelemmentes műfaj, én azt gondolom, hogy egyik csoportban sem lenne az. Ezért kérdés nekem, hogy a csapatépítés vajon úgy zajlik, hogy a kb. 100 fős csoportban kisebb csapatok alakulnak, akik a munka során azt látják, hogy mindig egyet gondolnak és nagyobb részt egyet is értenek? És ezek az offline életben is tartják majd a kapcsolatot, tovább viszik a tudományt? Mondjuk egy 100 fős csoportból lesz 4 db 25 fős csapat?

A módszer leginkább azoknak való, akik tanulni akarnak és idejüket nem kímélve, magas belső motivációval rendelkezve kapcsolódni tudnak egy témához.

A vita módszertanát a résztvevőknek muszáj professzionális szinten ismerni!

„A konnektivizmus nem a grál, bizonyos helyzetekre jó, másokra nem.” (Kulcsár Zsolt) Ezt nem én „rendszereztem”, de annyira tetszett, hogy szinte belsővé vált. :-)

A túlzott elvárások megölik a jó gondolatokat és elősegítik az ismétlődéseket és redundáns gondolatok létrejöttét.

A közös tudás, talán valóban csak akkor az , ha egy csoportdokumentumban rögzítik. Ezen a véleményemen nem változtattam: az elméletnek és a reflexióknak azonos súllyal kellene benne  lenni és a keletkezésekor egyszerre, egy időben minden „létrehozónak” ott kellene lenni. (Bár a Google Docs tudom, hogy nem erre ösztönöz.)

Az IKT eszközök alapszintű ismerete szinte kötelező egy ilyen kurzushoz, de én nem tartanám annyira helytelennek egy vagy több előzetes „konzultáció” megtartását, mielőtt elindul a csoport.

Biztosan kihagytam valamit, de amit nem „rendszereztem” az számomra nem is volt fontos.

KONNEKT (a nagy csapat):

A csapat egy nagylétszámú kezdő csoportból „lemorzsolódással” jött létre. :-) Mármint, hogy a csapatról morzsolódtak le jó páran, néhányan el se kezdték a munkát.

A megmaradt tagok szorgalmasak, nem kímélve magukat, éjt-nappallá téve dolgoznak. A munka intenzitása ugyan kicsit mindenkinél hullámzó, nyilván a külső (és belső) körülmények erős hatással vannak az emberekre.

Teszik ezt tanári és inspirátori „behatás” nélkül, melyek csak ritkán jelennek meg a csoport életében.

Sokan „erős érzelmi életet” élnek. Ki a kapott véleményektől, ki a feladatok sokaságától időnként „padlóra kerül”, de emiatt, ha jól tudom, még senki sem maradt ki.

Nagyon hiányzik (szerintem) a tagok közötti metakommunikáció, ezt már egyszer egy kommentben is leírtam. A papírra vetett szövegek néha félreérthetőek vagy nagyon is nem érthetők másképp, és ekkor kritikus „csomópont” keletkezik a beszélgetésben. Szerencsére a résztvevők nagyon is értenek a dologhoz vagy csak ösztönösen cselekszenek, de ezek a kritikus pontok mindig „kioltódnak”, szépen elcsendesednek. (Ugyan ezzel kapcsolatban kicsit megingott a véleményem, amikor a Korrekt – Konnektről hallottam, mert azóta úgy gondolom, hogy annak van oka, hogy valami miatt mégis csak el kellett vinni máshova a feszültségeket. Egy külső csoportba, ahol csak a meghívottak „hallják” egymást. Szerintem ez nem probléma, hiszen, ha láthatatlanul is, a Konnekt csoportban mégiscsak jelen van egy „tanár” és a „diákok” nem szeretnek mindent a tanárok jelenlétében megbeszélni. A felnőtt is „diák” egy adott helyzetben. Talán ez az a bizonyos csapatépítő funkciója a konnektivizmusnak. Alakult egy külön kis műhely. Csak a tanári inspirációt nem tudtam értelmezni. :-))

Ha a csapat előbb tudta volna a konnektivizmus mibenlétét, szerintem megpróbált volna a szerint működni és nagy valószínűséggel ment is volna neki. Véleményem szerint azonban, a jelenlegi körülmények között is megállják a helyüket a tagok.

Már többször említettem blogjaimban mélypontjaimat, lemorzsolódási szándékomat (eléggé el nem ítélhető módon), de pontosan a résztvevő nagyszerű emberek miatt maradtam. Én minden héten, mindenkitől tanultam valamit, már amennyire mindenki bejegyzését sikerült elolvasnom.

Még nincs vége, bár már nem sok van ebből az érdekes kísérletből (a kísérleti nyúl szerepe annyira nem tört le :-)), de én örülök, hogy nem szálltam ki az elején.

Visszaolvasva a fenti sorokat, úgy tűnhet, mintha szereptévesztésben lennék. Semmi esetre sem szándékoztam az inspirátori vagy az elemző szerepet átvenni, de fontosnak tartottam a csoporttal kapcsolatos reflexióimat, így „kakukktojásként” leírni.

Forrás: www.konnektivizmus.wordpress.com